Nem olyan régen, hatalmas szabadidőm közepette úgy döntöttem, ideje újra meglátogatni a rég nem látott Goodreads profilomat, melynek a to-read polca roskadásig tömve van könyvekkel. Én, mint lelkiismeretes érettségiző, ellenálltam a kínzó vágynak, hogy szétvásároljam magam valamelyik online könyvesboltban, ehelyett rátettem még pár művet arra az ominózus polcra. Lassan leszakad, komolyan. Már 66 könyv van rajta... 

Nem sokkal ezután kaptam egy üzenetet a barátnőmtől, aki arra kért, hogy segítsek neki kipihenni a költözködés fáradalmait. "Egy csajos sleepover még nem a világ vége." - gondoltam, majd elfogadtam a meghívást. Akkor még nem sejtettem, hogy másnap két, számomra addig ismeretlen műfajú könyvvel a hónom alatt fogok távozni új lakásából.

Tudniillik, hogy a barátnőm egyszerűen odavan mindenért, ami egy kicsit is brutális (persze minél véresebb és betegebb, annál jobb), én pedig edig teljesen jól elvoltam a kis fantasy világomban, amiben néha megfordult egy-két történelmi regény. A (női) pszichothriller számomra eddig egy új terület volt, de örülök, hogy tettem vele egy-két próbát (mondjuk szerencsém volt, hiszen egy szakértő gondos válogatásából kaphattam meg a jobb darabokat). Így, a lelkiismeretemet hátrahagyva, egy hét alatt felfaltam mind a két művet.

Sarah A. Denzil: Néma gyermek

Annak, aki egy rookie a női pszichothriller világában (mint én voltam egy héttel ezelőtt), annak a Néma gyermek egy tökéletes bevezető. Bőven tartalmaz suspense-t és habár nem olyan brutális, mint ahogy azt előre vártam, az erőszak sem maradt ki a történetből. Van kit gyanusítani bőven, és annak ellenére, hogy kiszámíthatónak hittem, a végkifejlete kellemesen csavarosra sikerült. Nem ütött hatalmasat, de értek meglepetések, és nekem valamiért pont ezért tetszett.

Side note: az anya ragaszkodása, meg úgy a belső világa lélektanilag magával ragadó.

J.D. Barker - A negyedik majom

Ezt a könyvet nem győzte dícsérni a barátnőm. Azt mondta, imádni fogom, és pont emiatt féltem attól, hogy csalódást fog okozni. Szerencsére tényleg imádtam. 
A cselekmény felváltva halad a jelenben és a gyilkos múltjában. Kezdeti sejtetések után gyönyörűen bontakozik ki a történet mind a két idősíkban (és annál több karakter nézőpontjából). A fejezetek rövidsége (vannak egyoldalas részek) nem teszi kellemetlenné a nézőpontváltásokat, sőt, csak fokozódik az izgalom; az ember nem tudja eldönteni, melyik síkból szeretne többet kapni. Erőszak terén igen gazdag és sokszínű (már ha mondhat ilyet olyan, aki még csak két thrillert olvasott). Na, de nem szaporítom itt a szót, olvassátok el, ha érdekesnek találjátok a leírását és készüljetek fel, hogy hamarosan a második részét is be akarjátok majd szerezni.

Örülök, hogy visszatértem az olvasáshoz egy hosszabb kihagyás után, mert ezek a könyvek arra sarkalltak, hogy olvassak többet, de nem csak többet, hanem többfélét - ez lett az új mottóm, egyenlőre csak az olvasás terén. Így talán sikerül majd minél több terhet levenni annak a polcnak a válláról.

Mit szóltok az ehhez hasonló posztokhoz? Tudom, nincs köze a továbbtanuláshoz, de sajnos holtpontra jutottam benne, és nem tudom, mikor tudok végre előrelépni. Addig is, gondoltam megosztom veletek mit csinálok amikor éppen nem tanulok.

Ha bármelyikőtök olvasta volna a könyvek valamelyikét, szívesen fogadom a véleményeteket, velük kapcsolatos érzéseiteket a kommentekben!

Jók legyetek,
Chloé