Igaz, több éve már, hogy csatlakoztam a G-Portálhoz, végtelen órányi szerkesztgetéssel és számtalan weboldallal a hátam mögött, újra itt vagyok . Mindig is szerettem volna blogot vezetni, ám azzal minden egyes alkalommal bajban voltam, hogy miről is írjak, ami nem mondható feleslegesnek.
Nos, mivel mindenkiből csak egy létezik ezen a világon, így az az felettébb eredeti ötletem támadt, hogy egy személyes oldal szerűségbe kezdek - tudom, wow. Ám most következik a csavar: mindezt veletek együtt viszem véghez.
Hogyan valósulhat meg mindez? - a kérdés teljesen jogos. De előbb storytime.

A nevem Chloé, és idén (2018 szeptemberében) fogom elkezdeni utolsó gimnáziumi tanévemet. Ilyenkor az emberben már nagyjából kikörvonalazódott egy jövőkép (bár szerintem az sem probléma, ha még halvány gőzöd sincs az egészről, én nem igazán hiszek abban, hogy erőltetni kell saját magad beskatulyázását, úgy is minden a maga idejében érkezik, és ahogy a felnőttek mondani szokták, "még fiatalok vagyunk, előttünk az egész élet, hogy megtaláljuk önmagunkat") ,  vagy ha igazán szerencsés, már évek óta határozott elképzelése van arról, merre tovább középiskola után, meg is kezdte a szükséges előkészületeket, és a többi. Én sokáig a "fingom sincs" kategóriába tartoztam, és túl görcsösen próbálkoztam megfejteni önmagamat, számtalan kvízt kitöltöttem, még annál is több cikket olvastam el, és már majdnem elkönyveltem magam reménytelen esetnek, amikor rájöttem, hogy semmi értelme ennyire erőltetni az egészet. Annyi volt biztos számomra, hogy szeretnék egyetemre járni, és valami olyat tanulni, amiben örömömet lelem.

Természetesen szokásaimhoz híven egyáltalán nem könnyítettem meg a dolgomat: eldöntöttem, hogy külföldön fogok művészetet tanulni. Na már most, ez annyira instabil összeállítás, amit az én gyakran kétségbeeső természetem nehezen bír megszokni, főleg egy olyan világban, ahol csak azt tömik a fejedbe, hogy a diploma a minden, és egy rendes egyetemi képzés és a kezedbe nyomott papír nélkül konkrétan lószart sem érsz, pláne akkor, ha művészeteket tanulsz, hiszen abból hogyan élhetnél meg rendesen és még folytathatnám. Ezek ellenére én hiszek abban, hogy kellő magabiztossággal, kitartással és szenvedéllyel nekilátni valaminek ellehetetleníti azt a kudarcot, amiből nem lehet felállni. Ez a trió pedig az én esetemben az alkotásban jelenik meg. Hiába kérdőjelezik meg oly sokan, hiába szólalnak meg bennem is néha a kétely hangjai, mindig arra jutok, hogy nincs más irány, amely felé szívesebben, vagy egyáltalán szívesen mennék.
A külföldi tanulás pedig egy erőteljes kihívás, ugyanakkor egy izgalmas kaland is. E procedúra dokumentálása pedig sok hozzám hasonlónak segítségül szolgálhat. Itt jöttök ti a képbe - reményeim szerint vagytok páran, akik hasonló terveket forgatnak a fejükben és jövőjüket egy másik országban képzelik el, ahogy olyanokra is számítok, akik több tapasztalattal rendelkeznek ezen a téren, és szívesen segítségünkre lennének.
Tehát az oldal egyik fő céljának a kommunikációt tartom - ezért is buzdítok mindenkit, aki úgy érzi, hasznos információval tud szolgálni, vagy kérdése van a jövőben felmerülő témákkal, de akár teljesen más dolgokkal kapcsolatban, az hezitálás nélkül, egészen nyugodtan kommenteljen a posztok alá, amíg ki nem alakul egy hatékonyabb rendszer a blogon belül.

Nos, remélem, meghoztam a kedvetek a maradáshoz, és visszatértek még párszor (vagy minél többször)  szerény kis blogocskámra. 
Hamarosan jelentkezem - addig is várom a kérdéseket, kéréseket!

xoxo
Chloé